Volt
egyszer egy kötéltáncos, aki egy piactéren dolgozott két erős pózna
közé kifeszített műanyag kötélen. Az egyik legnehezebb és a legnagyobb sikert
arató mutatványa a kötélen való kerékpározás volt. A meglepetést azonban a
végére tartogatta. Egy talicskát vitt föl a magasba, és így szólt a
közönséghez:
-
Hölgyeim és Uraim! Mondják meg őszintén: bíznak-e igazán az ügyességemben,
abban, hogy baj nélkül át tudom tolni a talicskát a másik oldalra?
Kiáltások
hallatszottak mindenhonnan: - Igen! Igen! Bízunk az ügyességében!
Ekkor
a kötéltáncos minden nehézség nélkül áttolta a talicskát a másik oldalra, és
újra a közönségéhez fordult:
-
Lássuk kedves nézőim, hogy valóban bíznak-e az ügyességemben! Jöjjön valaki,
üljön bele a talicskába, és én átviszem a másik oldalra!
Néma
csend. Az emberek először egymásra néztek, akad-e jelentkező, majd újra a
kötéltáncosra felé fordultak a fejüket ingatva.
-
Tehát nincs senki, aki vállalná ezt a különös utazást?
Ismét
néma csend volt a válasz. Ekkor előugrott egy kisfiú, és odaszaladt a
mutatványoshoz.
-
Én beleülök a talicskába! - mondta határozott hangon.
A
közönség felmorajlott. Féltették a gyermeket, de csodálták is bátorságáért. Ő
pedig nyugodtan beleült a talicskába, és a kötéltáncos biztos kézzel végigtolta
a kötélen. Mélységes volt a csend. Amikor befejeződött a mutatvány, a csend még
tartott egy kicsit, aztán kitört a hatalmas taps. A földet ért gyermeket rögtön
körülvették:
-
Nem féltél? Hogyan tudtad ezt megtenni?
A
gyermek ekkor mosolyogva a kötéltáncosra mutatott:
-
Ő az én apám!
Elhangzott a QWERT Egyesület Bizalom tematikus estjén, 2013. január 29-én.
Több kép a kötéltáncos sorozatról előadónk honlapján található. (Galériák menüpont, 2012 Bizalom alpont.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése